Azon nem is olyan kevés "szerencsések" közé tartozom akik tegnap este (2010 január 16) a MÜPA-ban testi és lelki egészségüket a kultúra oltárán feláldozva ülhették végig Schönberg: Mózes és Áron című operáját.

Abszolut laikusként, egyszerű hétköznapi hallgatóként ültem be az előadásra annak ellenére, hogy előzőleg figyelmeztettek: kemény menet lesz. Nem hittem el - hiba volt.

Kezdjük a pozitív kritikával: a főszereplők remekül alakítottak (bár Áron állítólag lázas beteg volt de ettől függeltenül hősiesen helytállt), a mellékszereplők is remekül tették a dolgukat, az énekkar beleadott apait-anyait, a zenekar is jól küzdött. Jók voltak, megdolgoztak a pénzükért. Le a kalappal előttük, emberfeletti teljesítmény – Kocsis Zoltán vezényletével.
 
Mindezt azért írtam le, hogy látszódjon: nem magáról az előadásról, az előadókról szól a kritika, nem a résztvevő művészekről vagy Kocsis Zoltánról: hanem magáról a „műről”.
 
A műről amit én szívem szerint betiltanék, amire egyetlen magas vérnyomásban, szívbetegségben szenvedőt se engednék be, amiről kitiltanám a kismamákat és a gyerekeket. Mindenkit, akinek a szíve/szervezete nem visel el 3 órányi tömény kínzást – a szó fizikai értelmében.
 
Mert ez kínzás a köbön. Az a fajta amit akár a büntetési tételek közé is felvehetnének – halálbüntetés helyett pl. naponta háromszor Schönberg-hallgatás. Nincs az az elítélt aki napokon belül ne követne el öngyilkosságot. Mert megtenné. Mint ahogy az öngyilkosságot fontolgató depressziós is. Rögtön a MÜPA lépcsőjén, kifelé menet.
 
Az első felvonás lényegében a történet bevezetője. Mózes és Áron beszélget, teszik a dolgukat, a nép hitetlenkedik, elégedetlenkedik, semmi különös. Az ember csak ül, ül, nézi a kivetítőn a szöveget – a vérnyomása pedig felfelé kúszik. Kúszik, kúszik, kúszik. A zenekar, énekkar keményen dolgozik, a néző a karfát markolja. Ellenálhatatlan kényszert érez arra, hogy megkérjen valakit, hogy legyen szíves lője le, mert ezt már nem bírja.
 
 Mintha Pistike első, végeláthatatlan hegedűóráján ülne, a hegedű cincog, Pistike mindjárt elélvez, a tanár a füldugót igazgatja. Az így kinyert hangok, REZGÉSEK pedig elviselhetetlenek, szívdobogást okoznak, az ember idegei a pafonon. Rémálom. Hol a kijárat? Messze van, ciki átmászni a tömegen. Nemsokára jön a szünet, addig kihúzza az ember, akkor ott a büfé, jöhet a szíverősítő.
 
Szünet. Végre. Örjítő migrén, vérnyomás az egekben. Az összes büfépultnál sorok kígyóznak – úgy tűnik más is így gondolta. Az emberek egyik fele áhitattal nézelődik (na ők azok akik csak emiatt jöttek ide és 4800-at adtak a jegyekért) – a másik fele sokkhatás alatt van, morog – ez nem zene, ez zaj. Beethoven – na az zeneszerző volt – ez meg mi a **** ? Na ők a bérletesek, akinek a torkán ezt a borzalmat letuszkolták – eszik-nem eszik, ez van.
 
2. felvonás. Az ember remegve bemegy. Csakazértis végigülöm. Nem fog ki rajtam. A sztori érdekesebb, Schönberg bácsi úgy tűnik kicsit perverz lehetett, szemmel láthatóan nem sajnálta az időt a 2. felvonás kidolgozására – azon belül is az orgiára. Éljen, végre valami érdekes történet. Meztelen szüzek csoportos lemészárlása, mindenki mindenkivel az oltáron, az oltár mögött – igaz, csak a kivetítőn, írásban. Ha igazak a pletykák, Miskolcon az ősbemutatón valóban voltak meztelen, valószínűleg már nem egészen szüzek is és orgia is - nesze neked vérnyomás : ). Az ember vérnyomása keményen küzd felfelé, idegek csúcsra járatva. Mikor lesz már vége? Mi ez a ZAJ? Mert ez zaj, igazi zajszennyezés.
 
Talán egy performance-nak elmenne, 20 percben, miközben valaki egy olajoshordón egy hatalmas fűrésszel „zenét csihol” – na de ki képes ezt 3 órán át kibírni?
 
Nagyot kaszálna aki egy tömeggyilkos-képzőnek eladná a jegyeket, a 2. felvonás után tömeggyilkosok ezreit lehetne az emberiségre zúdítani.
 
Magam se tudom hogyan, de túléltem a 2. felvonást. A terem előtt több kismamát is láttam, csak remélni tudom, hogy senkinél sem indult be idő előtt a szülés a koncertnek „köszönhetően” (bár az is lehet, hogy ezek után mindegyik alaposan túlhordja majd a babát mert azok ilyen hangok hallatán nem akarnak majd ebbe a borzalmas világba beleszületni).
 
Ismerősökkel is összefutottam, a legenyhébb kritika amit hallottam az volt, hogy „kemény időket éltek akkoriban”. Na de miért kell ezért MINKET büntetni????
 
Vége a szünetnek, a büféhez megint nem jutottam el. Többen is állítják, hogy a 3. felvonás már emészthetőbb lesz. Két okból. Egyrészt mert ezt már Kocsis Zoltán írta – másrészt mert ez max. 40 perc. Fuh. Menni fog. Menni fog.
 
Leülök, hallgatok. Az arcomat tépem. Valóban jobb, sokkal jobb, a vérnyomásom stagnál, csak néha bedobog a szivem. Klarinét, fuvola – iszonyú frekvencián. Mindjárt sikítok.
 
Nem tudom hogyan, de vége lett. A főszereplők virágot kaptak, a mellékszereplő hölgyek egy csokorból 1-1 szálat. A csokor maradékát kivitték, a férfiaknak nem jár.
 
Túléltem. Megkönnyebbültem, kimenekültem, hazafelé menet megettem egy fagyit.
 
Már tudom. Schönberg büntetni akart. Mindenkit, aki ezt végigülte. Az egész emberiséget.
 
Sokan nem várták meg a darab végét, sorra ürült a nézőtér. Most mondhatnám, hogy büszke vagyok arra, hogy kibírtam, de nem. Balek vagyok. Áldozat.
 
Nem tudom mit vétettünk, miért kellett ezt ránk szabadítani. 
 
A karigazgató korábban a kultura.hu-n nevetve nyilatkozta:
 

"A legnehezebb feladatom az volt, hogy el kellett hitetnem nyolcvan emberrel, hogy ez egy gyönyörű darab"

No comment.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://krittyikus.blog.hu/api/trackback/id/tr311680896

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Szenvedés és kortárs zene 2010.01.22. 01:40:20

A kortárs zenéhez kötődik a 2009-es év legjobb és legrosszabb zenei élménye. Egy zenetudóst hallottam siránkozni, hogy a zenefogyasztó közönség mindössze 200 év termésére kíváncsi, ami előtte és utána íródott, arra sajnos nem. Nem igazán tudok egyérte...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csirifiszkio974 2010.01.18. 16:05:11

Igaz. Emberkínzás. Azon gondolkoztunk barátnőmmel, hogy egyszeri alkalommal, véletlenszerűen tudnánk ezt a kakofóniát produkálni, de még egyszer ugyanúgy már nem. A zajt is le lehet kottázni.

krittyikus · http://krittyikus.blog.hu/ 2010.01.18. 18:49:35

@Csirifiszkio974:

Csodálom, hogy kibírtátok, le a kalappal.

Azt azért elhiszem, hogy szakmailag igen komoly kihívás ennek a zajnak a reprodukálása, csak nem kellene nézőket is beszervezni ehhez - vagy ha mégis, akkor csak a megszállott "szakmai" közönséget. Bűnhődjenek csak ők - nélkülük nem szabadítanának ilyen darabokat a népre.

A "mű" végén azért így is lefutott az elmaradhatatlan bravózás :) (feledhetetlen emlék, hogy az egyik koncerten egy bácsi végig hortyogta a darabot.Álmos volt szegény:) A végén persze ő bravózott a leghangosabban :))

Imádom a "kultúrsznobokat" :) Olyan jól szórakozok rajtuk.

Btw. Nálatok is okozott fizikai tüneteket vagy csak én voltam ennyire érzékeny?

late harvest 2010.01.18. 19:01:50

Nézd! én nem igen tudok végignézni egy rövidpályás gyorskorcsolya europa bajnokság-selejtezőt élőben(tv ben sem!),de nem is megyek el rá véletlenül sem!!!

Aki itt Mozartot vagy Lisztet várt az elnézte a műsort, pontosabban nem tájékozódott hogy miről szól az előadás, vagy valamelyik rokona karácsonykor csúnyán megviccelte.
A XX. század avantgarde zenéje nehéz, ez tény. Az opera se pop, főleg németül.

Nekünk különben nagyon tetszett,igazi zenei élmény volt amit át kellett élni. Más füllel és nyitottsággal kell ehhez a zenéhez közelíteni. Elhiszem hogy elsőre sok volt neked... és azon bérleteseknek akik mást "szoktak".

A produkció maga, és annak előadásmódja véleményem szerint bravúros volt. A szólistáktól, a hihetetlen teljesítményt nyújtó kórusig beleértve Kocsist aki a III.tétel zenéjét nagyon hatásosan, de abszolulte sönbergiesen-írta meg!

Bravó,Bravó!!! MI köszönjük.

krittyikus · http://krittyikus.blog.hu/ 2010.01.18. 19:47:33

@late harvest: Tudtam mire vállalkoztam, azt is, hogy kemény menet lesz (Kurtag se kispályás és már ott is azon gondolkoztam, hogy biztos még csak hangol a zenekar - amikor kiderült, hogy ez már a darab) - de ARRA nem számítottam, hogy ez olyan negatív rezgéseket zúdít az emberre amivel már ölni lehet.

Ez nem zene. Ez egy fos.

Több zeneértővel is konzultáltam azóta, egyetértettek. Kihívásnak kihívás, munkának munka, teljesítménynek meg embertelen - viszont nem zene.

A zenészek, énekesek emberfeletti munkáját abszolute elismerem, de ez nem egyenlő a darabbal.

Nekem egyébként pont a gyönyörű német kiejtés tetszett a legjobban (bár bevallom ez nekem kissé perverznek tűnt de ha egyszer Schönberg németül alkotott...).

Kocsis egyébként tényleg jobbat alkotott mint maga Schönberg.Neki valóban kihívás lehetett a projekt.

Projekt. Mert ez az volt. Szerintem. Emberkísérlet.

late harvest 2010.01.18. 21:53:23

@krittyikus:
némi magyarázat alább hogy közelebb kerülj a témához:

www.youtube.com/watch?v=INLrSd1r67s&feature=related

...és egyéb riportokat is találsz még.

krittyikus · http://krittyikus.blog.hu/ 2010.01.18. 23:49:25

@late harvest: Sejtem mi a lényege a zenének - a 12 fokú kromatikus skála stb.(külön elmagyaráztattam valakivel a lényegét) plusz a darab "történelmi" hátterének is utánaolvastam már korábban - még az interjúkat is elolvastam a nyári bemutatóról. Csak, hogy megértsem mi mehetett végbe a fejében amikor ezt a zajt papírra véste.

Pont ezért is tartom a véleményem. Schönberg szenvedett, dilemmázott - büntetett.

Elgondolkoztató viszont, hogy Schönberg miért nem fejezte be a 3. felvonást.

Ha jól tudom (már nem emlékszem hol olvastam) Schönberg keményen kínlódott a darab miatt, egyszerűen nem tudta összekapni magát, hogy belefogjon a 3. felvonásba. Semmi kedve nem volt hozzá, teljesen bizonytalan volt (megértem - nagyon is - én is mély depresszióba zuhannék ha ilyet kellene írnom). Talán 20 évig is nyűglődött a cuccon, hogy végül aztán teljesen feladja és összesen 2 felvonással plusz a 3. felolvasásával mutassák be? (32-51?)

Nem tűnik sikertörténetnek.

Sokkal inkább egy soha be nem fejezett kísérleti projektnek - ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy a projekt végterméke jó. Sőt.

Lezavarta az elejét, kínkeserves munkával összehozott 2 felvonást - a 3. felvonásra meg annyira tele lett a hócipője, hogy feladta.

Nagy akarásnak nyögés a vége.

Én ezt érzem.

krittyikus · http://krittyikus.blog.hu/ 2010.01.19. 00:08:44

Viszont kihangsúlyoznám, hogy mindenképp ketté szeretném választani magát az előadást (a művészeket) és magát a darabot.

Az egyik hatalmas munka, remek produkció - a másik meg ugye egy kalap trutymó amiből még ez a profi csapat se tudott aranyat varázsolni - mert amiből nem lehet abból nem lehet.

kukikaa1986 2011.02.28. 15:22:42

@krittyikus 2010.01.18. 23:49:25:

Ha végignézed a 11 részes interjúsorozat minden részét ( www.youtube.com/watch?v=EEXjuh1n4FI&feature=related ), Kocsis arra is jó magyarázatot ad, vajon miért nem fejezte be a 3. felvonás (zenéjé)t Schönberg. Igaz már több mint 1 éve volt az előadás, de még minimum 1x megnézném, mert egy ilyen darabot elsőre nem könnyű feldolgozni. Én is csak a szövegi részt élveztem valójában a műből, de néha tökéletesen illeszkedett zene és szöveg egymáshoz; ezekben a pillanatokban vagy intervallumokban nemcsak a szöveg és annak tartalma volt élvezetes. Kocsisnak elmondása szerint egyébként fixa ideája, hogy a NFZ minden Schönberg-darabot előadjon legalább egyszer... :)

SMollly 2011.11.04. 19:06:42

A Mózes és Áron teli van zseniális ötletekkel, és aki kicsit is tudta, mi a 2. bécsi iskola, pontosan tudta, hogy mire vállalkozik, akik elmentek, aligha gondolták kínzásnak. Schönberg zenéjének nem a szépség a lényege, hanem a kifejező erő. A Mózes és Áron nem egy szép történet, egy nagyon súlyos történet. Olyan a zene is. Mózes dadogott - hát ő az egyetlen szereplő, aki nem énekel, hanem beszél. Aztán ott az Úristen hangja: aki a kifejezés valamennyi módján meg tud szólalni. Mi tehát az Úr hangja? Osztott kórus és és szólisták. Mert az Úr viszont úgy szól, ahogy akar. Aztán ott a következő: mikor bemégy szünet után a nézőtérre, a kórus a nép között suttog, majd egyre hangosabbá válik kósza beszéd: hová lett Mózes? Míg végül felmegy a függöny, és csúcsként maga az egyik főmufti mondja ki: "már negyven napja..." A zeneszerzői kifejezésmód fantasztikus tárháza a Mózes és Áron. Aki persze nincs békében a 2. bécsi iskola zenéjével, na hát az se Webert, se Schönberget, se Webernt ne hallgasson, egyszerűen ez a korszak nem neki való.

SMollly 2011.11.04. 19:12:41

De ha más Schönberg, íme a kedvencem, hát ezt másképpen nem is lehetne hatásosan kifejezni talán:

www.youtube.com/watch?v=VuP0SExoojQ

kukikaa1986 2012.01.19. 15:08:58

@SMollly: Igazán játszhatnák újra az operát!
süti beállítások módosítása